Chernobyl 2 felvonás

Azt hinnénk hogy Stalker remake de nem az. Csernobil mindig jó háttér sztori  volt videójátékoknak és pc játékoknak De eddig csak nagyon kevés játék volt képes ebből bármit is kihozni. Egyébként pont stalker sikerült a legjobban a sok fps játékból.
Ha azt mondom, Csernobil, akkor a játékosok többségének ugyanaz a játék jut eszébe. A S.T.A.L.K.E.R. a 2000-es évek első felének egyik legnagyobb ígérete volt. Az orosz GSC Game World csapata olyan ígéretekkel jelentette be annak idején a játékot, amelyektől azoknak is leesett az álla, akik egyébként nem voltak oda az FPS-ekért. Volt itt minden a valósághű fizikától (ez akkor még nagy szó volt) kezdve az RPG-elemeken (evés, alvás, regenerálódás, inventory stb.) keresztül egészen a több befejezésig (ez sem volt még annyira magától értetődő, mint manapság). És mindebből mi valósult meg? Szinte semmi. Sok-sok évnyi halogatás és várakozás után kaptunk egy félkész, lecsupaszított, szinte minden előzetes ígéretétől megfosztott, cserébe technikailag addigra már kissé elavultnak tűnő tucat-FPS-t. Na jó, a hangulat azért csillagos ötös volt így is, de ez főleg a témának volt köszönhető. És aztán a fejlesztők a későbbi kiegészítőkben/folytatásokban sok korábbi ígéretet pótoltak.

Oké, nyitásként egy tömény bekezdést szenteltem egy olyan játéknak, amelynek elméletben a világon semmi köze nincs jelen előzetesem tárgyához. De azért mégis van. Mert a S.T.A.L.K.E.R. valójában rengeteg elemében hasonlít a most megjelent Chernobylite-hoz. A The Farm 51 stúdió szintén egy (részben) nyílt világú játékban repít el minket a lezárt zónába. Szintén azt feltételezik, hogy a harminc évvel ezelőtti atomkatasztrófa nyomán a környék egy mutánsokkal és természetfeletti jelenségekkel teli vidék lett. És szintén egy olyan játékot kapunk, amely az összes tipikusan orosz jellemzőt magán hordozza. De mi lehet a nagy különbség a Chernobylite és az olyan játékok, mint a S.T.A.L.K.E.R. (és folytatásai), a Survarium vagy a Fear the Wolves között? Az, hogy a Chernobylite már most, korai változatában is egy összeszedettebb valaminek tűnik, mint a fent említett játékok bármelyike. Sugárzó árny dögök mindenhol előbukkanhatnak pályák során ezek kimérák vagy goblin dögök sugároznak rendkívül lassan mozognak és néha el is tűnnek. Emellet katonai Őrjáratokba is belebotolhatunk.
Történetünk valamikor napjainkban játszódik. Hősünk Igor, aki egykor maga is az atomerőműben dolgozott, és Pripjaty valamelyik panelházában kapott szolgálati lakást. Volt neki egy csinos menyasszonya is, Tatyana. Csakhogy jött az az egész világot megváltoztató bizonyos éjszaka azzal a bizonyos kísérlettel, ami ahhoz a bizonyos robbanáshoz vezetett. Majd jött a zóna kíürítést   követő káosz, amely során Igor elszakadt Tatyanától, és a nőt azóta sem látta viszont. De Igor nem az a fajta, aki csak úgy elfelejti egykori szerelmét, de nem ám! Röpke harminc évvel később úgy határoz, hogy visszamegy a lezárt zónába, és felkutatja kedvesét. Végül is, van rá esély, hogy három évtized után még mindig ott ül a kidőlt-bedőlt panelház nyolcadik emeletén, és várja urát reggelire...

Igor is tisztában van ennek valószínűtlenségével, de mivel maga is tudós ember, mint ilyen, feltalált egy időkibővítő kézikészüléket. Ennek segítségével tervezi megkeresni Tatyanát a zónában. Csakhogy ehhez a kütyühöz irgalmatlan nagy mennyiségű energia kell, ezt pedig csak az egykor felrobbant reaktort ellepő fura zöld kristály tudja biztosítani. Így Igor két társával egy éjszaka bemerészkedik a zónába, sőt, egészen a reaktorig osonnak, hogy ott aztán megbontva a téri-idő kontinuumot megkezdődjék végre kalandunk.
A Chernobylite tehát az első tíz perc földhöz ragadt stílusa után rögtön átvált sci-fi-krimi-thrillerbe – egy kis túlélősdivel megspékelve. A játékmenet innen is, onnan is csipeget. Van egy apránként berendezhető búvóhelyünk, ahol eszközöket is készíthetünk magunknak, illetve itt tudunk pihenni, regenerálódni, és itt tudjuk küldetéseinket is kiválasztani. Aztán vannak társaink is, akiket szintén küldetésekre küldhetünk. De cserébe minden éhes szájat – beleértve a sajátunkat is – etetnünk kell, így állandóan ellátmány után is kell kutatnunk. Közben a zónát állig felfegyverzett katonák, és még náluk is veszélyesebb furcsa lények járják, akik nem túl barátságosak. És mivel Igor alapvetően egy tudósember és nem katona, a lövöldözés nem az erőssége. Van ugyan fegyverünk, de a lopakodással és taktikázással sokkal többre megyünk. Persze ezeken a részeken még van mit csiszolnia a fejlesztőknek, de az alapok már most is nagyon jók.

A látványvilág engem meggyőzött, de nem a részletességével, hanem a hangulatával. A fejlesztők maguk is ellátogattak Csernobilba, és számos helyszínt elképesztő pontossággal alkottak újra a játékban. Éppen ezért iszonyat erős hangulata van, ahogy a romos épületek közt, a félig ledőlt Lenin-szobor mellett vagy épp az erőmű közelében bóklászunk. E téren már most minden más hasonló játékot lenyom a Chernobylite. Ha másért nem, hát már ezért bőven megéri tenni vele egy próbát. A korai változatban egyelőre csak bizonyos helyszínek érhetők el, de ezeket élmény bejárni. A dolgon egyszerre dob és ront picit az, hogy egyelőre csak orosz szinkron van a játékban, angol felirattal. Mivel a teszt nagy részében az államat keresgélve bámultam a környéket, gyakran lemaradtam a feliratokról. Oroszul meg nem tudok, így az sem játszott, mint máshol, hogy a hallásomra hagyatkozom. Persze ez később majd biztosan változni fog az angol szinkronnal, de azt azért érdemes szem előtt tartani, hogy bizony orosz nyelvezettel igazán autentikus az élmény.
A Chernobylite még messze van a kész állapottól, de az alapokon már most is látszik, hogy nagyon rendben vannak. A játék ugyan magán hordozza mind az indie fejlesztések, mind a tipikus orosz fejlesztések (bár a stúdió lengyel) jellemzőit, de ezek nem rontanak annyit az élményen, hogy igazán zavaró legyen. Ha a készítők jó ütemben bővítik és foltozzák a korai változatot, és nem húzzák el évekig az early accesst, mint mondjuk a Survarium, akkor a Chernobylite minden idők egyik legjobb csernobilos játéka lehet. Talán nem fogja elérni a S.T.A.L.K.E.R. körüli egykori hype-ot, de érzésem szerint ez csak a javára válhat a projektnek. Aki szereti a jellemzően orosz hangulatú játékokat (mint amilyen a Metro széria is), annak ez kötelező vétel. Előzetesemet a „Nem jó, de nem is tragikus” szállóigével kezdtem, ami félrevezető lehetett. Most ezt pontosítanám: Jó lesz ez, nem pedig tragikus...
Forrás :
 https://www.origo.hu/tudomany/20190528-csernobili-likvidatorok-europat-megmentettek-de-szornyu-arat-fizettek-erte.html
 https://hu.ign.com/chernobylite/53274/preview/kiprobaltuk-chernobylite
 https://www.playdome.hu/cikk/27021/s_t_a_l_k_e_r_shadow_of_chernobyl_pc
https://www.playdome.hu/cikk/53059/chernobylite-early-access-probakor-nem-jo-de-nem-is-tragikus